Eljött az a nap, mikor megkezdhette J. az iskolát Hastingsben. Borzasztóan várta, nagyon kíváncsi volt, hogy milyen itt egy iskola, kik lesznek az osztálytársai, fog-e valamit érteni és mi lesz, ha semmit, ki lesz a tanítónéni, milyen tantárgyak vannak, stb. Örömmel teli várakozás volt benne, de a nyelvi nehézségek miatt izgult is rendesen, amit teljesen megértek. :)

Tegnap délután meglátogatott minket J. két tanítónője, fél órát beszélgettünk, ismerkedtünk, nagyon barátságosak voltak, minden fontos információt elmondtak. Így már legalább a tanítónők nem voltak ismeretlenek ma reggel.

Az iskola nagyon közel van a lakáshoz, komótosan sétálva öt percre. Háromnegyed kilenckor nyílnak a kapuk, negyed óra áll minden kisdiák rendelkezésére, hogy bemenjen, mert 9-kor bezárják. A recepción jelentkeztünk, hívták J. tanítónőjét, aki gyorsan végigvezetett minket az iskolán, megmutatta, hol van az ebédlő, az osztályterem, melyik bejáraton jöjjön majd be ezentúl J. és hol várjam délután. Gyors ölelés és már siettek is be az osztályterembe, kezdődött a tanítás.

Egész nap J. körül jártak a gondolataim, szurkoltam neki, hogy sikeresen vegye az akadályokat és ne legyen kedveszegett, ha jönnek a nyelvi nehézségek. 

Délután negyed négykor csengetnek ki, akkor kísérik ki a tanárok az osztályukat. Feszülten figyeltem J. tekintetét, amikor észrevett, már nagyon mosolygott. Az első mondata az volt, hogy nagyon fáradt és nehéz nap volt, de jó volt. Elmesélte, hogy rendeltek mellé két segítőt, az egyik héten egy lány lesz mellette, aki az osztálytársa, másik héten pedig egy magyar fiú, aki a másik osztályba jár. Ők támogatják váltva az első nehéz időkben, megmutatnak neki mindent, a fiú tolmácsol majd, amikor szükség lesz rá.

Az osztályban harminc gyerek van, mindenki nagyon kedves és érdeklődő volt, három kislány sokat foglalkozott vele, játszottak az udvaron is. A tanítónők is szimpatikusak neki, az osztályfőnök mindig mellette volt, kérdezgette, hogy minden rendben van-e. Kapott egy kis házi feladatot egy lapon, azt lelkesen próbálta megoldani itthon.

Alapvetően az első nap tapasztalatai csupa pozitívak voltak. Annak különösen örültem, mikor mondta, hogy várja a holnapot, hogy újra mehessen iskolába. Biztosan még egy jó darabig nagyon fárasztó lesz neki az iskola, a rengeteg új információ, de vágyott már kortárs közösségre, tanulásra.

Nagyszerű természetű gyermek, jól alkalmazkodik a változásokhoz, hiszem, hogy venni fogja az akadályokat. A holnapi nap már egy kicsit könnyebb lesz neki is és nekünk is, mert a sok ismeretlen okozta feszültségtől már mindannyian könnyebbek leszünk. :)