Régóta vágytunk kertre, Pesten is érdeklődve figyeltük a közösségi kertek szaporodását, itt is viszonylag hamar "belebotlottunk" az egyik közösségi kertbe, majd egy másikba is, amibe első látásra beleszerettünk, mert gyönyörű helyen van, a hegyen, kilátással a tengerre. Feliratkoztunk a várólistára, de azon persze kb. a tizenötödik helyen szerepelünk. :) 

Aztán J. osztálytársának a szülei felajánlották, hogy kölcsönadnák abban a közösségi kertben az ő területüket, mert jelenleg nincs kapacitásuk gondozni. Nagyon örültünk mindannyian, a lányok is borzasztóan várták, hogy legyen egy hely, ahol kapirgálhatnak. Mi is nagyon szerettünk volna kertben tenni-venni. Tegnap megkaptuk a kulcsot, és egyből belevetettük magunkat a munkába. Persze volt mit csinálni bőven és még lesz is, de ezt szerettük volna. Annyira jó kertet gondozni, közös élmény a családnak, kiszakít a napi gondolatokból, nem mellékesen nagyon jó érzés létrehozni valamit, ami él.

Elég nagy ez a terület, ami most a "miénk". Nem szabályos, inkább amolyan titkos, zeg-zugos kert. Alig várjuk azokat a napokat, amikor jó idő van, hogy akár csak egy-két órára, de mehessünk.

Volt olyan ismerősöm, aki bolondnak nézett minket azért, hogy örülünk, ha gazolhatunk, kitakaríthatunk egy területet, de mi ilyen kis bolondok vagyunk, erre vágytunk mind a négyen. :)