Tavaly, amikor lett egy kis területünk a St.Leonards-i közösségi kertben, nem gondoltam volna, hogy ennyi örömet fog adni nekünk a kertben való munkálkodás. 

Ma délelőtt is kimentünk, folyamatosan dolgoztunk és az ott eltöltött több, mint három óra észrevétlenül elrohant. (Ha nem lett volna más dolgunk délután, biztosan maradtunk volna még tovább.) 

És ami igazán nagy boldogsággal tölt el, hogy a lányok mennyire szeretnek ott lenni és csinálni mindenfélét. Kertszomszédaink is csodájukra járnak, mert nem jellemző, hogy gyerekek ilyen élvezettel kertészkedjenek. Szívesen gazolnak, ültetnek, rendezkednek.

Kis területünk csodálatos helyen van, déli fekvésű, nagyon napos, persze szeles is, ha olyan az idő és a tengerre néz. 

Amikor ott vagyunk, tevékenyen vagyunk és még az idő is olyan gyönyörű, mint ma volt, szélcsendes, meleg, napos, az felér egy boldogság bombával.

Itt pedig egy vicces kép, jácint bújik ki a petrezselyem közül. Annyi a történet, hogy egy nagy cserépbe ültettem tavaly jácint hagymákat, amik aztán elfelejtettek kibújni, mikor ott lett volna az idejük, így meg is felejtkeztem róluk. Ősszel aztán gondoltam, ne álljon ott üresen az a cserép földdel, szórtak bele petrezselyem magokat, amik a télen szépen meg is nőttek, majd most, 1-2 hete láttam, hogy "más is lakik a cserépben". :) Vajon jácint illatú petrezselyem lesz vagy petrezselyem illatú jácint? ;)