Ma egy éve, hogy megérkeztünk Hastingsbe. Felidéztem magamban ma többször azt a napot, hogy milyen is volt. Szomorkás-izgalmas, azt hiszem, csak így tudom megfogalmazni. Fájt a szívünk, hogy sok mindenkit otthon hagyunk, tudtuk, hogy a családunk igen-igen drukkol, hogy a kezdetektől jól alakuljanak a dolgok és nehéz szívvel engedték el a kezünket. Ugyanakkor izgalmas is volt eljönni az ismeretlenbe, egy olyan városba költözni, ahol T.-on kívül még soha egyikünk sem volt. Vártam, hogy megismerhessem ezt a várost, megkezdhessük itteni életünket.

Egy éve este későn érkeztünk meg, emlékszem, másnap alig vártam, hogy elinduljunk és felfedezzük a várost, nagy sétát tegyünk. Ma úgy alakult, hogy ráértem és szintén tudtam egy nagyot sétálni a városban, mert ragyogó idő volt, így kellemes volt kint lenni. Ahogy mentem, próbáltam felidézni az egy évvel ezelőtti első benyomásokat, hangulatot, a város szagát (hiszen minden helynek van egy "szaga", ami oly jellemző rá), itt nekem a legjelentősebb a tenger illata és délidőben a belvárost belengő fish&chips "felhő", ami annyira belém ivódott.

Ahogy ma sétáltam, az is eszembe jutott, milyen boldogságot jelentett nekem, hogy ezentúl tenger mellett élhetek. Régóta vágytam erre, éreztem, hogy egyszer nekem olyan helyen kell élnem, ahol tenger van, mert nekem a tengerhez közöm van. Hogy mi, fogalmam sincs, de ez olyan dolog, amit megmagyarázni nem, csak érezni tud az ember.

Aztán arra gondoltam, mennyi minden történt ezalatt az egy év alatt, kihívások, kalandok, öröm, sikerélmény...

Mennyi csodálatos helyen jártunk ebben az országban és még mindig mennyi felfedezni valót rejteget számunkra... :)

...és mennyi emberrel találkoztunk, születtek barátságok, kaptunk rengeteg segítséget, jó szót, figyelmet...

Szóval ahogy ma sétáltam, hálát éreztem a szívemben, hogy ide küldtek minket az "égiek", itt lehetünk. Már most annyi mindent köszönhetünk ennek a helynek.

A legeslegnagyobb öröm a szívemben viszont azért van, hogy a lányok jó közegben lehetnek, nagy nyugalomban telnek iskolás napjaik, segítő kezek veszik őket körül, barátokra találhattak.

Értékes volt ennek az évnek minden perce, egy pillanatra sem bántam meg, hogy ide jöttünk. Hogy meddig leszünk itt, nem tudhatom, de szeretném megőrizni mindig magamban ezeket a fontos dolgokat és nem elfelejteni, hogy ez a hely nekünk lehetőséget adott.