Az a helyzet, hogy sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy ilyen boldogan zárja J. az első hetet az iskolában. El sem tudom mondani, mennyire örülök ennek. Ha majd egyszer L.-t is felveszik suliba és nála is ilyen gördülékeny lesz, az szinte már hihetetlen lesz.

Azt már írtam, hogy J. az első naptól kapott két segítőt, egy fiút és egy lányt, akik mellette lesznek az első nehezebb időszakban. Mindkét gyerek egész héten nagyon lelkiismeretesen törődött J.-val, a lány persze többet volt vele, hiszen egy osztályba járnak. A hét végére már nagyon összebarátkoztak. Alapvetően az egész osztály nagyon kedvesen, nyitottan fogadta. A lányok az elején mindig fogták a kezét és vitték magukkal mindenhova, nehogy eltévedjen,  megölelték, kézzel-lábbal magyaráztak neki, nem hagyták, hogy nagyon elgondolkozzon azon, milyen nehéz helyzetben is van. :) Aztán eltelt még egy nap és még egy és minden délután úgy jött ki J. az iskolából, hogy olyan aranyosak, annyit segítenek, rajzolnak neki, leírják a nevüket, hogy könnyebben megtanulja, megtapsolják és bravo-t kiabálnak, ha órán ki tud olvasni vagy leírni egy-egy szót, stb. A tanárok is mindig kérdezgetik, hogy jól van-e, szüksége van-e valamire, figyelnek rá nagyon.

Kapott egy segítő tanárt, aki hetente egyszer angolozik majd vele, amíg szükség lesz rá. Egyik délután én is találkoztam a tanárnővel, felvett néhány adatot J.-ról, ő is bíztatott, hogy minden rendben lesz, ne aggódjunk, hamar bele fog jönni J.

Csütörtökön az osztályfőnök ragasztott egy jutalom matricát a pulcsijára, mert J. és még két osztálytársa segítettek az udvarról bevinni a játékokat, pénteken pedig volt heti értékelés, ilyenkor azok, akik valamiben nagyon jók voltak, kapnak valamit. Most J. is kapott "kitüntetést". Nyilván ezzel is szeretnék az elejétől kezdve motiválni, de annyira jó módszer. :) Olyan boldog volt, hogy madarat lehetett vele fogatni. Hihetetlenül feldobta az egész napját a jutalmazás. Egyfolytában arról beszélt, hogy milyen jó hete volt annak ellenére, hogy az első nap nagyon kemény volt, élvezi, hogy minden nap egy-két szóval többet ért. Este, amikor mentünk balettre, az úton nagyjából repült. :)

Egy pillanat volt az egész, de olyan jól esett, mikor valamelyik reggel bementünk az iskola-titkárságra és a titkárnő széles mosollyal köszönt, majd mikor meglátta L.-t, neki név szerint is jó reggelt kívánt "Good morning Lili!". Nem is sejtettem, hogy tudja a nevét. Átvette a papírt, amit vittem, majd érdeklődött, hogy J. hogy érzi magát, boldog-e "Is Julia happy?". Nagyon kicsi dolog, de szívet melengető figyelmesség.

Ez a sok-sok pozitív élmény, a maximálisan befogadó légkör, ami J. iskolába kerülésével kapcsolatban tapasztalható volt, annyi erőt ad mindannyiunknak. Tudom, nem lehet hátra dőlni, hogy akkor iskola kérdés J.-nak kipipálva, hiszen rengeteg gyakorlás és munka jön még, de ha ezekre a napokra gondolunk, abból mindig fogunk tudni táplálkozni.