Amióta itt vagyunk, érlelődött bennem az önkéntes munka gondolata. Szinte az első hetektől fogva bizonyos időnként megfordultam a St. Michaels Hospice környékén, hol egy rendezvényre, hol egy adomány vásárra mentem, hol a kertészetükben vettem valamilyen növényt vagy csak arra sétáltam. Valamiért azt éreztem, van vagy lesz ott dolgom. Nyilván az otthon ugyanezen a területen eltöltött tíz év is jócskán adott alapot, hogy itt is egyből ez a terület iránt érdeklődjek. 

Azt tudtam, ha L. elkezdi az iskolát és lesznek szabad óráim a nyelviskola mellett , szeretnék önkéntes munkát vállalni, majd dolgozni is valahol. Nem sokat haboztam, miután szeptemberben megismerkedtem a St. Michaels Hospice egyik önkéntes koordinátorával egy rendezvényükön, jelentkeztem is hozzájuk. 

Itt nagyon sok mindenben különbözik az otthonitól az önkéntesek felvétele. Elég sok lehetőséget adnak arra, hogy meggondolja magát az ember, ha mégsem ezt szeretné csinálni, még mielőtt belekezd a munkába. Szeptember óta tart a jelentkezésem és decemberre válok "igazi" önkéntessé. Először kiküldtek egy tíz oldalas jelentkezési lapot, amiben a személyes adataimon túl a korábbi munkahelyeimről kérdeztek, majd több oldalon keresztül arról, hogy a szervezeten belül mely tevékenysége iránt érdeklődöm, melyeket tudnám önkéntesként csinálni, hetente hány órában, mely napokon, tudnék-e betegekkel foglalkozni vagy egyéb tevékenységben szeretnék segíteni, stb.

Meg kellett adni a háziorvos elérhetőségét, hogy ellenőrizni tudják, egészségileg alkalmas vagyok-e a feladatra, kértek két referencia személyt az Egyesült Királyságból, akiken keresztül leellenőrizhetnek, valamint az erkölcsi bizonyítványomat is megigényelték.

Miután a jelentkezési lapot visszaküldtem, kaptam tőlük egy levelet, hogy amint válaszolnak a referencia személyek, jelentkeznek. 

Ez után időpontot egyeztetett velem az önkéntes koordinátor, hogy beszélgessünk egy kicsit, újból megkérdezte, hogy valóban szeretnék-e a betegellátásban tevékenykedni, így felajánlotta, hogy segíthetek a fekvőbeteg részlegen. 

Részt kell még vegyek ezen a héten egy tréningen, majd a jövő héten már mehetek segíteni, de első alkalommal, mint "shadow", azaz árnyék. Ekkor még csak megfigyelek, "betanulok" és ha megfelelek és még mindig ezt szeretném csinálni, önkéntessé válok. :)

Így leírva és olvasva nagyon hosszadalmasnak tűnik a jelentkezés, de én nem bánom, hogy itt ez a rendszer. Legalábbis ennél a szervezetnél. Azt hiszem, ők szeretnének megbizonyosodni arról, hogy aki oda megy segíteni, valóban elszánt és nem csak egy hirtelen gondolat vezérelte. Nekem tetszik az is, hogy a tevékenységem is be lesz szabályozva, se többet, se kevesebbet nem fogok csinálni, csak azt, amire jelentkeztem. Azt viszont rendszeresen, minden héten azokon a napokon, mikor vállaltam, hogy tudok menni. 

Nagyon várom, hogy kezdhessem, izgulok, mint mindig mindenért, de persze továbbra is a legnagyobb drukk bennem a nyelv miatt van. Kíváncsi vagyok az itteni és az otthoni hospice-ellátórendszer közti különbségekre és hogy mindezt testközelből tapasztaljam meg.