Közeledik a nyári szünet. Nagy izgalommal várjuk, hogy otthon lehessünk egy kicsit. A lányok már számolják a napokat, hogy találkozzanak a családdal, barátokkal, menü-terveket készítenek, hogy miket szeretnének majd enni a vakáció idején, tervezgetik a napokat. :) Mi izgulunk a hazaút miatt (kocsival megyünk, reméljük a csatornánál nem lesz gubanc, sikeresen átjutunk és nem lesz túl nagy a forgalom az utakon).

L. eddig nem járt iskolába, január óta várólistán volt. Az elmúlt hónapokban már azt gondoltam, biztosan véletlen törlődött a neve a listáról, mert annyira nem jeleztek egyik iskolából sem. Nemrég T. rákérdezett, hogy hol áll a listán, meg hogy mennyi esélye van szeptemberben az iskolakezdésre. (Mivel öt éves kortól iskolakötelesek itt a gyerekek, biztosak voltunk benne, hogy szeptemberben már kezdhet.) Kiderült, hogy továbbra is marad várólistán, mert még mindig nincs hely. Ezt azért én valahogy nem értem, mert ha valaki iskolaköteles, akkor az nem azt jelenti, hogy iskolába KELL járjon? Na mindegy, újabb jelentkezési lap kitöltése, majd megérkezett a hivatalos elutasító levél, helyhiányra hivatkozva, most pedig ott tartunk, hogy fellebbezünk, aztán meglátjuk, mi lesz.

Nagyon szeretnénk, ha végre L. is iskolás lehetne, elkezdhetné intenzíven tanulni a nyelvet, vele egykorú barátai lennének, újra visszakerülne az oktatási rendszerbe. :)

Szurkoljatok, hogy a fellebbezésünk eredményes legyen!