A mai nappal iskolát váltott L. Nem ment ez sem egyszerűen, de a lényeg, hogy sikerült áthozni abba a suliba, ahova J. jár. (Az iskola maximálisan megfelelt nekünk, viszont napi szinten két különböző helyre hordani két gyereket, úgy, hogy ugyanakkor kezdődik és ugyanakkor végződik az iskola, nagyon megterhelő.)

Január óta L. várólistán volt ebben az iskolában, de ez a várólista valahogy nem mozdult. Közben ugye jelentkeztünk ide első osztályba is, akkor sem volt hely. Az elutasításra írtunk még nyár elején egy fellebbezést, amire hogy, hogy nem, nem érkezett válasz. Elkezdődött a tanév, Lili megkezdte az iskolát a másik helyen, de még mindig nem reagáltak semmit a fellebbezésünkre, így T. írt egy levelet a hivatalnak, ahonnan az iskolához irányították, mondván, ez az iskola hatáskörébe tartozik már, őket keressük. Az iskolában a fellebbezési ügyekkel foglalkozó titkárnő állította, hogy mi nem is adtuk be a fellebbezést, nem is reagáltunk az e-mailre, amiben néhány adatot kért. Nos, hát ez így, ahogy volt, nem volt igaz, T. minden levelezést el tudott neki küldeni, így aztán ez a hölgy elég kellemetlenül érezte magát. Küldött egy nyomtatványt, azaz egy újabb fellebbezést, hogy postafordultával küldjük vissza és ha rendben van, megszervezi a fellebbezési meghallgatást is. Már épp a következő levelet küldte ki nekünk, amiben a fellebbezés jogszabályi hátteréről ír, mikor hívtak telefonon az iskolából (egy másik titkárnő), hogy van hely L.-nek a suliban. Nem tagadom, kissé megzavarodtam, hogy akkor most mi van, be is mentem az iskolába, hogy azt hiszem valamit nem értek pontosan, de megnyugtatott, hogy valóban van hely. Kiderült, hogy a két titkárnő úgy intézkedett, hogy nem tudtak egymás dolgairól, azaz, hogy ugyanarról a gyerek esetéről két különböző dolgot írnak, azaz az intézményben "nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" esete állt fenn. A "fellebbezéses titkárnő" fogta is a fejét, mikor kiderült, hogy tulajdonképpen most mi van. 

Ez után még eltelt bő két hét, mire jeleztek, hogy mikor kezdheti itt L. az iskolát. Múlt csütörtökön szóltak, hogy hétfőn már ide kell jönnie. 

Gyors búcsút vettünk a másik iskolától, örültünk is, de fájt is a szívünk, mert L. már nagyon jól érezte magát ott, megszokta, hogy mi a rend, egyre önfeledtebben tudott játszani a gyerekekkel, ragaszkodott a tanítónőhöz és a pedagógiai asszisztenshez, szóval beilleszkedett, pedig az első hetekben nem is sejtettem, hogy ez így fog menni. Nagyon megható volt, ahogy elköszöntek tőle, ajándékot is adtak neki. Szóval mindig szép emlékeink lesznek arról az iskoláról.

Pénteken délután már jött is az új tanítónő családlátogatásra, nagyon szimpatikus volt első látásra L.nek és ez a legfontosabb, így aztán nagyon várta a ma reggelt, hogy mehessen az "új iskolába". Az azért még elég vicces volt a családlátogatáson, amikor a tanítónő kérdezte L.-től, hogy miket szeret csinálni, mivel szeret foglalkozni és L. egyből rávágta, hogy ő TANULNI! szeret. :) No, gondoltam magamban, a tanítónő biztos azt hiszi, micsoda kis stréber, tudja, mit kell mondani egy tanárnak. :)))

Ma reggel a bemenetel gyors volt és zökkenőmentes, L. egy pillanatra habozott is, hogy bekísérjem-e egyáltalán, szóval nagyon bátor lett. :) Nagyon jól telt a mai napja, lelkes volt és remélem ez így is marad. :)