Eddig nem nagyon volt rá szükség, hogy használjuk a városban a tömegközlekedési eszközöket, mert egy közepes sétányira lakunk a belvárostól, L. is simán tud ennyit gyalogolni. Ma délelőtt be kellett menjünk ismét a városközpontba, így a napi körünket már kipipáltuk, viszont délután J.-nak balett órája volt és nagyon úgy tűnt, hogy az újabb séta most nincs ínyünkre, nehezítő körülmény volt, hogy az időjárás is elromlott, rendesen esett az eső, viharos szél fújt. J. mikor hazajött az iskolából, rajta is azt láttam, hogy nincs kedve kimozdulni újból. Nem is nagyon erőltettem a dolgot, aztán felmerült az a lehetőség, hogy esetleg busszal menjünk, ettől a varázs mondattól mindkét gyerekből elszállt a fáradtság és már öltöztek is. :) Szerencsénkre bónuszként emeletes busz jött, volt az emeleten az első sorban hely, szóval minden klappolt. :) Ekkor jutottak eszembe L.egyik óvónénijének a szavai, amit egy szülői értekezleten mondott és milyen igaza volt, hogy használjuk a tömegközlekedést a gyerekeinkkel, mert nagyon nagy élmény nekik, napjainkban szinte már minden családban van autó, sok helyre azzal megyünk és elszoknak a buszozástól, vonatozástól. És ez mennyire így van. Mi nagyon sokat megyünk gyalog is, otthon viszonylag gyakran utaztunk velük távolsági busszal, vonattal a nagyszülőkhöz, mégis milyen élmény egy-egy ilyen jármű, pláne egy igazi angol emeletes busz.