Már egy ideje mondogatta L.,hogy ő is szeretne járni balettre, de valahogy a múlt héten vált az elhatározása egyértelművé. T. meg is kérdezte J. balett iskolájában, hogy van-e 4-5 éveseknek csoport. Természetesen van és szerencsére pénteken, amikor J. is megy.

Onnantól kezdve bármikor, ha szóba került a balett, olyan boldog volt L., hogy madarat lehetett vele fogatni. Számolta, hogy hányat kell péntekig aludni, már hétfőn összekészítette a felszerelést az egyik táskájába, folyton eljátszotta, hogy a "What's your name?"-re hogyan fog válaszolni, elképzelte az egész balett órát maga előtt, hogy ő majd nagyon fog figyelni, nézni mindent, mert úgysem fog érteni semmit. Szóval azt gondolom, kellőképpen ráhangolódott. :)

Aztán eljött ez a gyönyörű, napsütéses, madárcsicsergős péntek és miután J. hazajött az iskolából, elindultunk L. első balett órájára. Mi voltunk az elsők, akik odaértünk, így bőven jutott idő mindenre, de leginkább figyelni a gyülekező kislányokat. :) Az órán tényleg úgy volt minden, ahogy L. eltervezte, nagyon koncentrált, hogy minden mozdulatot le tudjon másolni és igazán büszke volt magára, hogy ott lehet. Az egész heti várakozás, izgalom az óra után jött ki rajta, majdnem elaludt, amíg J.-ra vártunk.