Már az angol iskolákban is elkezdődött a nyári szünet. Amint lehetett, mi is jöttünk haza. Izgatottan, nagy várakozással. Az utolsó hetekben már minden nap úgy keltek és feküdtek a gyerekek, hogy még hány nap van hátra. Kíváncsiak voltak, hogy milyen lesz egy ilyen nagy út (eddig nyolc óránál többet nem utaztunk velük egyszerre) és nagyon várták a találkozást a családdal, barátokkal.

Szerencsénk volt az alagúton, korábbi vonatra tudtunk felhajtani, mint amire a jegyünk szólt, így pikk-pakk átértünk a francia partra. Forgalom szempontjából is szerencsések voltunk, mert talán még a nagy vendégmunkás hullám előtt egy kicsivel keltünk útra és elég simán jöttünk, de azért a 22 óra az 22 óra, semmihez nem volt hasonlítható, mikor megérkeztünk. :)

Most sorra látogatjuk a családot, örvendezünk egymásnak, töltekezünk egymásból. Élvezzük a nyár színeit, ízeit, a meleget (persze azért a 18 fokból a 40-be megérkezni "hirtelen" sokkolt minket, de már a hőmérséklet kellemesebb).