Reggel fájt a fejem, de aztán huss, egyszer csak elmúlt, valószínű a kinti erős szél fújta el. :) Egyébként ragyogó őszi napos, szeles idő van, lenne kedvem valahol kinn az avarban is sétálni, de most benn maradtam, tettem-vettem kényelmesen, élveztem, hogy ez egy laza délelőtt. (A hétfő az egyetlen ilyen "lazy day".)  Aztán gondoltam egyet és nekiálltam kiflit sütni a lányoknak. Csodálatos illat lengi be most a lakást, a kiflik már a rácson pihennek és alig várom, hogy a lányok hazajöjjenek és megörvendeztessem őket vele. :)

Igazi, békés, nyugodt vasárnap délutánunk volt ma. Megnéztünk egy filmet a lányokkal (Fiú a Marsról),ami sokszor vicces volt, de elgondolkodtató is. Zenét hallgattunk, régi kedvenceinket, közben én varrogattam, gyümölcssalátát eszegettünk, amit T. készített, majd J. gitározott nekünk egy kicsit, L. házi feladatot írt, beszélgettünk... Jó volt, csendes volt, de vidám is egyben. 

Igaz, hogy a hét elején volt Halloween, de azóta nem volt időm feltenni ide képeket. 

Nagyon jól sikerült az idei kopogtatás is. J. barátnőjének családjával tartottunk és igazán jó móka volt. Főleg azt tetszett az idei Halloween-unkban, hogy személyesebb volt, mintha idegen házakhoz kopogtattunk volna be a gyerekekkel. J. barátnőjének a családja olyan helyekre vitt minket, ahol ismerik őket. Volt olyan hely, ahol egy idős úr aprólékosan elkészített ajándékokkal készült a gyerekeknek, volt, ahol fényjátékkal várták őket és volt, ahol pedig vacsorával. :)

Náhány kép erről a jó kis estéről:

Annyira klassz, hogy ahol most lakunk, közel vagyunk a természethez. A városban vagyunk, de mégis egy nagyon csendes, zöld környezetben. Jó kis sétákat lehet tenni a közeli kiserdőben. Közben ilyenkor, ősszel annyi, de annyi mindent lehet találni, amiket a természet kínál: szeder, csipkebogyó, gombák, szelídgesztenye, alma. Nagyon örülünk a szelídgesztenyének, mert azért az nem gyakori errefelé sem, mindig örömmel kapkodjuk fel az avarból, versenyzünk a mókusokkal, hogy ki tud többet gyűjteni. :) Aztán nyugodt estéken megsütjük és már az illata is elvarázsol bennünket, hát még az íze. :)

Tegnap délután, miközben egy gyönyörű partszakaszon sétáltunk, azon tűnődtem, rövid idő alatt mennyit változik az ég és a tenger színe. És hogy milyennek látjuk, nézőpont kérdése is, mert nem ugyanazt látjuk fent és lent.

Csodálatos a tenger. Annyiféle árnylata van, annyi féleképpen tud viselkedni.  Szeretem hallgatni, érezni az illatát, szeretek állni a szélben a parton és érzékelni a természeti erőket.

A nyelvtudásomat illetően elég önbizalom hiányos vagyok még mindig, van hova fejlődjek, van bőven, mit tanuljak. Alapvetően a hétköznapi életben, munkában, iskolában elég jól elboldogulok. Egyre többet beszélgetek, persze mindig azt tapasztalom, hogy bátrabban beszélek nem angolokkal (akiknek nem anyanyelve az angol), éppen ezért olyan jól esik, mikor angolok dicsérnek vagy bátorítanak. :) Szóval ennyi elég ahhoz, hogy arra a napra szárnyakra kapjak. :)

Segítettem L,nek itthon két kreatív házi feladatot készíteni. Igazán örömteli volt vele alkotni, gondolkodni. Nagyon boldog, hogy mindkettőt befejeztük és alig várja, hogy holnap vihesse az iskolába.

Az egyik egy nagyon egyszerű Noé bárkája lett. Együtt hajtogattunk csónakot, majd egy csomagolópapírról vágtunk ki állatokat, Noét és a szivárványt ő rajzolta, majd mindent fogpiszkálóra ragasztottunk és úgy celluxoztuk őket a csónak oldalába. :)

A másik egy olyan feladat volt, amihez újrahasznosított anyagokból kellett készíteni valamit. Mi egy babaszobát készítettünk cipősdobozból, műanyag kupakokból, szalvétából, újságpapírból, befőttes üveg kupakból, gyógyszeres dobozból.

Nagyon jónak tartom, hogy ilyen jellegű házi feladatokat kapnak, amivel tanulnak és közben a fantáziájukat is mozgatják. Most pl. az újrahasznosításról tanulnak sokat a másodikosok és a feladat által kézzelfoghatóvá válik számukra az egész témakör. 

Hosszú idő eltelt, mióta nem írtam posztot itt  a blogon. Az elmúlt hónapban egy másik lakásba költöztünk és csodák csodájára az internet szolgáltatónak 2016-ban 4!!! hétbe telik, mire aktiválja az internetet az új lakhelyen is. Igy aztán jó hosszú időre el voltunk vágva a virtuális világtól. Ami az én szempontomból a kisebb probléma, de T.nak munkaeszköze a világháló, szóval rendesen kellett sakkozon, hogy mikor, hol tud dolgozni. Never mind!

Ami fontos, hogy végre elrendeződtünk az új lakásban, jól érezzük magunkat, mindannyiunknak tetszik a lakás is és a környék is. Voltak kezdeti nehézségek, de minden bizonnyal annak is volt oka, hogy azokkal meg kellett küzdjünk. 

Közben elkezdődött egy újabb tanév a lányoknak, L. másodikos, J. ötödikes lett. Mindketten jól vannak a helyükön, a közösségükben. Nagyot nőttek és egyre gyakrabban kapom fel a fejem, hogy hogy lehet, hogy ekkora lányaink vannak már, hova rohantak el az elmúlt évek?

Továbbra is szeretném írni a blogot, ahogy időm engedi, mert nekem fontos, hogy valahol dokumentáljam magamnak mindazt, ami történik velünk. Aztán talán majd évek múlva a lányok is elolvassák és ezáltal könyebb lesz felidézni emlékeket. :)

Amikor már azt hinnénk, hogy lassan vége a nyárnak (ami persze itt egészen mást jelent, mint Magyarországon), akkor előrukkol az időjárás valami egészen meglepővel, egy egész hét nyári meleget! kínál búcsúzóul ajándékba. Ismét elő a szandállal és a könnyedebb ruhadarabokkal és let's go to the beach. :) Ja, nem, nekem most dobozolni kell, na mindegy, de valahol az is izgalmas dolog. :)

Csodás dolog egy régóta vágyott, gyönyörű angliai szigetre eljutni, ott barangolni, a semmi közepén lakni egy szép kis házban és nagyon kedves emberekkel megismerkedni.