Kitaláltam néhány dolgot az elkövetkezendő napokra. Szombat délelőttre játszó csoportot, hiszen vacak idő lesz, vasárnapra nagy sétát a városnak olyan részére, amerre még nem nagyon voltunk vagy megnézni az új kiállítást a múzeumban-ha már az előzőről lemaradtunk. 

Aztán reggel L. hátán-hasán láttam egy-két fura pöttyöt. Az első megérzés: neee, bárányhimlő. Napközben figyelgettem, nem láttam többet, próbáltam bízni abban, hogy valami gyors lefolyású furiság, ami holnapra már volt, nincs. Végül estére hőemelkedés, egyértelmű, összetéveszthetetlen , szaporodó pöttyök, étvágytalan, kicsit kedvetlen gyerkőc. Szegény, amikor szóba került, hogy esetleg bárányhimlős, kétségbe esett, nem tudta, mi az, mit fog most érezni, mire számítson. Meséltem, hogy én is elkaptam, mikor iskolás voltam és akkor nagyon örültem annak, hogy két hétig nem kellett iskolába menni, no meg viszketett mindenem, mint egy bolhás kisrókának-épp ez jutott eszembe, de ez nagyon tetszett neki, így a végére már nevettünk.

Közben  azon gondolkodom, hogy J., aki kétévesen be lett oltva bárányhimlő ellen, vajon teljesen védett-e vagy rajta is kijön ez-az a betegség tüneteiből. Meg bosszankodom is. Amikor ő ment bölcsődébe, a gyerekorvosunk erősen ajánlotta, hogy oltassuk be, mert olyan komoly szövődményekkel jár manapság ez a betegség, az a legjobb, ha messziről elkerüli. Majdnem négy év telt el, mikor L. is bölcsibe ment, akkor kérdeztem a gyerekorvost, hogy megkapja-e az oltást és azt mondta, nem javasolja. Nagy szemekkel néztem rá, hogy ez most akkor hogy is van, hiszen négy éve nem ezt mondta. Mint megtudtam, sokat változott azóta a világ, pláne a tudomány, most azt tanácsolják, inkább essen át gyerekkorban a betegségen, mert nem tudni 100%-osan, az oltás mennyi időre ad védettséget. Később orvost váltottunk és az ő véleménye is az volt, nem kell az az oltás. Bosszant a mai napig az egész és fogalmam sincs, jól tettem-e, mikor J.-nak beadattam. 

Egy szó, mint száz, így lesz az, hogy hétfőn betekintést nyerhetünk az angol egészségügyi alapellátás rejtelmeibe. Szívesen kihagytam volna, de két gyerekkel még így is csodálatos, hogy majd' két hónapig nem volt rá szükségünk. Addig is számoljuk a pöttyöket.